Goodbye USE

Csütörtökön a USE Unused két tervezője, Tóth András és Godena-Juhász Attila bejelentette a márka megszűnését. Mivel ők voltak számomra az egyik első és etalon magyar divatmárka, egy ideig nem is fogtam fel, hogy mit olvastam. Majd mire ezt megemésztettem, szemben találtam magam a bugyután vigyorgó Trump fotójával, aki úgy gondolja, hogy a globális környezetszennyezés csak egy kamu…Ez túl sok 24 órára.

Vannak napok amikor az ember szinte el is feledkezhet a körülötte zajló folyamatokról a világban, hiszen mindenkinek van egy saját kis burka, munka, magánélet, szokásos helyek és emberek. Máskor viszont, rövid idő alatt kap jó néhány ,,pofont”, ami emlékezteti, hogy nem lehet elégedetten hátradőlni és konstatálni, hogy minden remekül működik.

Mióta csak foglalkoztat a magyar divat, mindig igyekeztem többnek látni, mint egyedi és szép ruhák halmaza. A hazai design nem csak trendekről, anyagokról és az önmegvalósítás elitista lehetőségeiről szól. Számomra sokkal több és mélyebb gondolat hatja át, hiszen hazai terméket venni hazai vállalkozástól sokkal inkább felelős  vásárlói magatartás és ne jöjjön most senki azzal, hogy drága és kinek van erre pénze.

Be lehet fáradni bármikor egy Zara-ba vagy H&M-be és az ember nem azt látja, hogy nincs fogyasztói réteg. Igen, nem annyiba kerül egy ruha ezekben a boltokban, mint mondjuk egy hazai tervezőnél, de nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy 3-4 silány minőségű poliészter csodából – ami kék csíkos és garantáltan telenyomdázták rózsákkal vagy felvarrókkal-  gond nélkül meg lehet venni egy minőségi és egyedi ruhát.

A probléma sokkal inkább a szokásainkkal van. Szponzorált Insta-feedek tömkelege közvetíti nap mint nap a tökéletes élet álruhájába öltöztetett, kreativitás nélküli és tömeges ,,divatot”. Egy kávés flatlay amibe beúszik egy MK karóra és egy Gucci táska (reméljük legalább eredeti…), ha minden ilyen kép után amit láttam kaptam volna egy 10 forintost, már meglenne a nyugdíjam is…

Na de kanyarodjunk is vissza a USE Unused-hoz. András és Attila azzal indokolták döntésüket, hogy a divatpiac drasztikusan megváltozott, az európai könnyűipar pedig nem tud lépést tartani a silány, de óriási mennyiséget produkáló ázsiai gyárakkal.

Sajnos ezt sem most halljuk először, a túlglobalizált ipari termelés gyakran allergiás a minőségre. Ugyan mikor jön el a nap, amikor a Bershka bezárja kapuit?… Amíg van igény az igénytelenségre, amíg jobb csak lustán besétálni egy partyzenétől hangos, műanyag és pacsuli szagú boltba és leakasztani ez első néhány ruhát, addig ez lesz. Addig nem adunk esélyt a hazai vállalkozásoknak, addig a megkeresett pénzünk más országokba vándorol ki olyan profittal, amibe egy tisztességes piaci kofa már belepirulna.

Bármennyire is fájdalmas, néha bele kell gondolnunk abba, mi mindenre lehetünk hatással jelentéktelennek tűnő szokásainkkal. Bűntudatkeltő ázsiai gyárak dolgozóiról készült riportokat vagy cikkeket látni. Bűntudatkeltő végiggondolni azt, hogy mennyi felesleges energia és szennyezés árán jut el hozzánk több ezer kilométerről a ruha, miközben itthon is lehetne vásárolni. Bűntudatkeltő belegondolni abba is, hogy sokszor többet fizetünk egy fast fashion darabért mint egy magyarért, mert ilyen is van!

A kevesebb több! Ez már közhelyes, de vásároljunk inkább ritkábban, jobb és igényesebb minőségű ruhákat. Én még tudtam válogatni édesanyám ruháiból, de vajon a mi gyerekeink fognak-e tudni?

Még gimnazista voltam, amikor felfedeztem a USE Unused ruháit és már akkor elhatároztam, hogy gyűjtögetni fogok rájuk, mert milyen szuper, hogy tehetségesek és magyarok. Azóta szerencsére volt lehetőségem beváltani a fogadalmam és elképesztő az az önbizalom, amit egy USE ruhában lehet érezni. Ezért is szakad meg a szívem, mert egy olyan márkát veszít el a magyar divat világa, ami teljes joggal volt annak meghatározó résztvevője.

Köszönjük András és Attila, köszönöm USE Unused!

 

 

Klaudia